Konyhaasztal

Új identitás szülés után

2018. február 09. 15:50 - konyhaasztal

Azt mondják, egy nő múltja, jelene és jövője - mindene, az egész élete benne van egy szülésben. Benne van az is, ami lehetett volna, ami lehetne, ami előttünk állhatna, ha az adott pillanat megváltozna. Lehetőségek, vágyak, kimondatlan szavak, megbánt tettek és nem tudatos, rossz döntések.

Belső monológjaink életünk alapvető kérdéseit járják körül, miközben almát reszelünk üvegreszelőn, vagy azon gondolkodunk, elég-e kézzel kimosni a turkálóban vett kissapkát, és persze át kell gondolni azt is, vajon a teafaolaj eléggé fertőtleníti-e. Ebédfőzés közben előjönnek volt szerelmek, pályaválasztás, helyzetek, amikor kínosan éreztük magunkat, mondatok, amikkel megbántottunk másokat, de mind közül az egyik legnehezebb az, amikor az anyaság előtti önmagunkat kell kell értékelni.

Számtalan blog, cikk és fórum, munkaügyi segítő oldal foglalkozik a kismamák nehéz helyzetével, ami a munkába való visszatérést illeti. Az ismert nehézségek (gyakran beteg a gyerek, sok a családi kötelezettség, aránytalan munkamegosztás az otthoni teendők terén) mellett van egy ok, amiről ritkán hallani: hogy sok nőnek a szülés előtt sincs "rendben" a pályája, így aztán nehéz is visszatérni - ha az a bizonyos "vissza" sem olyan jól ismert és szeretett terep.

Jó úton

Vannak karrier tekintetében viszonylag egyszerű képletek és életutak: aki orvosként dolgozik, szülhet például a szakvizsga előtt vagy a szakvizsga után, dönthet úgy, hogy akkor kezd magánpraxisba, mikor már oviba jár a gyereke, vagy dönthet úgy, hogy az otthon töltött időt szakmai "szintentartással" tölti, és egy jól bejáratott munkahelyre, akár saját praxisba tér vissza. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy pénztárosnak is könnyebb a kihagyás után visszaülni a kasszába és szerencsés esetben, ha nem túl nagy a fluktuáció, egy-két régi kolléganővel ugyanott folytatni, ahol a szülés előtt abbahagyták. A közös ezekben a példákban, hogy van egy stabil pont, egy hivatás, de legalábbis jól körülhatárolt szakma, amivel azonosulni lehet, ami világos - fodrász, könyvelő, jegyző, virágkötő. Még az is előfordulhat, hogy a nehéz pillanatokban (amikor nincs rácsavarva a cumisüvegre a teteje és gyerek nyakába folyik a víz) az anyaság előtti szerep egyfajta mentsvárként, biztos alapot szolgáltat és jó visszaemlékezni rá, milyen sikeresnek és eredményesnek éreztük magunkat egy-egy munkahelyi napon egy jó ötlet vagy egy jól megfogalmazott felvetés után.

newborn-baby-1245793_340.jpg

Tévelygők

Mi a helyzet azokkal, akinek a gyerekágy nehéz hetei, majd a babaillatú hétköznapok bizonytalanságot, önértékelési zavart hoznak és a "gyermek előtti" életet is bevonják valami negatív pókhálóval megkérdőjelezve korábbi döntéseinket és választásainkat?

Ezer kérdést kell saját magunknak megválaszolni, ezer dologról merül fel, hogy jól csináljuk-e (így kell felöltöztetni ebben az időben?), ezer és ezer hibát követünk el (nem tettem le időben aludni), ezer dolgon izgulunk utólag (túl hidegen adtam neki az almát vajon, nem lesz tőle beteg?) - és nem lehet minden apróságról megkérdezni valakit, nincs mindig ott valaki, aki segítsen. Harc ez, amit nem mindig könnyű egyedül megvívni és az sem csoda, ha az elmagányosodott kismama gondolatai egyre borúsabbakká válnak és már "maga sem tudja, mi baja". Mivel viszonylag ritkán vannak látványos, kiugró sikerek (nem dicsér meg minket a kolléganőnk, hogy csinosan öltöztünk fel aznap, nem ismer el a főnökünk, nem hallja senki a legjobban sikerült poénunkat), így nincs is, ami az önmagunkról kialakított negatív képet kicsit derűsebb színekkel gazdagítaná, és könnyű beleesni abba a hibába, állapotba, hogy az egész addigi életünket kudarcosnak, értéktelennek tekintsük. Ilyenkor még rémisztőbbnek tűnik a nem is olyan távoli jövő, amikor újra meg kell állnunk a helyünket a munkahelyi környezetben, amit a szülés előtt sem szerettünk, nem éreztünk a sajátunknak és ahol nem éreztük virágzónak magunkat.

Akit nem érint ez a probléma és tökéletesen megtalálja magát az anyaságban, és az önértékelési válság minden formája elkerülte, méltán érez büszkeséget, és csak arra lehet biztatni, hogy ha olyan anyukával találkozik, akinek ez az időszak sok megpróbáltatással jár, ossza meg vele a tapasztalatait és segítsen új utakat találni.

family-2592704_340.jpg

Kiút

Coaching, pszichológus, meditáció, anya-idő, újratervezés, nagyobb tudatosság, sport - bármi, ami segít. Addig kell próbálkozni, míg meg nem találjuk, hiszen az a különbség az eddigi elrontott, vagy elrontottnak hitt életünk és a mostani között, hogy már ott egy pici, aki tőlünk fogja megtanulni, mennyire hiszünk az álmainkban, mennyire vagyunk képesek dolgozni érte és ha hibáztunk, hogy tudunk a gödörből kikecmeregni.

Képek: pixabay.com

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://konyhaasztal.blog.hu/api/trackback/id/tr10013649256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.