Az előző posztomban arról volt szó, mennyire fontos, hogy a szülés és a babázós időszak előtt legyen egy stabil munkahelyünk, ahová jó visszatérni, és mennyire nehéz azoknak a helyzete, akikre megnyirbált önbizalommal, szakmai téren szerzett sebesülések után csukódik rá a babaszoba ajtaja.

Mindenkinek vannak illúziói a CSED/GyED/GyES rózsaszín világáról, de elég néhány kismamablogot felütni és máris kapunk mi is egy ütést: a valóság másról szól. Hiába hisszük, hogy életünk különböző területei egymástól függetlenné tehetőek, sajnos ez nem így működik, ahogy a figyelmünket is nehéz huzamosan egy adott dologra irányítani. Gyakorlati példa: rosszindulatú kolléganő ezer éves beszólásán is képesek leszünk újra agyalni, ha nem tudunk visszaaludni az éjszakai felsírás és ringatás után, hiába tudjuk, hogy ott és akkor a meleg ágyikóra és a férjünk megnyugtató horkolására kellene koncentrálnunk.

Életünk során számtalan szerepet kell betöltenünk, amelyek teljesítése során egyes képességeinket jobban, másokat kevésbé használunk, de a habitusunk, személyiségünk alapvető jellemzői minden területet meghatároznak és nincs olyan, hogy a munkahelyi kudarcokat magunk mögött hagyva, boldogan vetjük bele magunkat a szennyes-halmokba. Az a halom hiába fedi be jó sok réteggel a félelmeinket, igenis elő fog jönni legkésőbb a harmadik év végén, hogy - hacsak nem akarunk egész életünkben főállású anyák maradni - vissza kell térnünk a munka világába, és egyáltalán nem mindegy, mi vár minket ott.

Persze, az is lehet, hogy bár korábban elégedettek voltunk a munkákkal, kismamaként olyan új élményekkel gazdagodtunk, változott a szemléletmódunk, hogy úgy érezzük, a "visszaváró" munkánk már nem megfelelő számunkra.

Akárhogyis, újratervezés

A - szakmai szempontból - nyugis időszakot érdemes kihasználni arra, hogy a harcmezőn begyűjtött sebeket bekötözzük, ami fájt, feldolgozzuk és porszívózás közben fejben rendbe tegyük mindazt, amire a következő projekt beesése miatt esélyünk sem volt. Gondoljuk át, mit hibáztunk, mit csinálnánk másként, mikor reagáltunk rosszul és adjuk meg magunknak az időt és az esélyt önmagunk újbóli felépítésére és kitalálására, és kevésbé fényes helyzetekből való kitalálásra.

Kép: pixabay.com